2010. október 1., péntek
2009. augusztus 16., vasárnap
Elkezdem
Még csak most találtam erre az oldalra (www.anyuci.hu), talán pár napja. Aranyos, tetszik. Igaz, ezt a szavazásos dolgot nem nagyon értem. Van valami célja, értelme? Vagy csak olyan "kik néztek meg"?
És ha valaki pozitívval szavaz, azt illik vissza pozitívozni?
Kissé furi. Vagy talán arra van, hogy könnyebb legyen a kapcsolat teremtése, kezdő mondattal: "helló, látom szavaztál rám!" Mert azt értem, hogy bizonyos barátikör.hu, vagy egyéb ilyen "pasizós-csajozós" oldalon van értelme, hogy könnyebben elinduljon a kapcsolat, de egy olyan helyen, ahol a legtöbb anyucinak-apucinak van saját apucija-anyucija, mi is az értelme, hát nem tudom.....Mindegy, próbálok túllépni rajta.
Ma kissé kivagyok. Talán azért is kezdtem el írni ide.
Az igazság az, hogy piszok sokat vagyok egyedül. Már szinte az elejétől itthon vagyok, hogy babás lettem. Adódott egy lehetőség, hogy menjek el TPre a melóból, és közben a volt kollégámnak segítsek itthonról dolgozva. Elvállaltam, mert a párom annyira erősködött, hogy mindenki ilyen munkáról álmodik, milyen jó is lesz. Én már akkor tudtam, be fogok itthon golyózni. És kezdek is. A párom éjszakába ment át. Hiába mondtam, nem lesz az olyan jó, ahogy gondolta. Én több, mint 3 évig éjszakáztam, és tudom milyen. Nem elég nappal a 8 órás alvás, minimum a 10 kell. Így reggel hazajön és lefekszik, és este 7-8kor felkel, és fél 9kor már indul is. Én egyedül alszom éjszaka. Majd egész nap a csöndben vagyok itthon, egyedül, mert Ő alszik. Aztán jön a 7vége. Ő persze örül, ha elmehet egy kicsit focizni, vagy gépezhet egy kicsit, vagy egyszerűen csak itthon pihen. Én meg annyira, de annyira magányos vagyok. Egész nap a gép előtt ülök, és nem tudok senkihez se szólni.
És jött ez a 7vége is. Lemondtam egy Balcsis utat a családommal. Azt hittem együtt leszünk. De persze nem. Pénteken még beteg volt, de persze szombatra már olyan jól volt, hogy elment focizni, a 2 órás programból 5 lett. Majd amikor azt hittem elmegyünk megvenni a festéket a gyerekszoba kifestéséhez, Ő inkább DVD-ni akart. Persze már a film alatt elaludt. Utána csak fél órácskára dőlt le, de Ő is nagyon jól tudta, hogy nem fog felkelni egész estig. Annyira elegem van. Miért mindig a szívemre hallgatok? Miért nem tudtam lemenni a családommal? Miért hiszem el mindig, hogy vele majd jobb lesz? És miért, miért nem kapom soha azt, amit szeretnék, amire számítok? A barátnőim vagy dolgoznak, vagy buliznak a nem babás barátaikkal. Ahol lakunk senkit nem ismerek. Hova mehetnék ilyenkor, mit kéne csinálnom?
Ezért féltem mindig a terhességtől. Ezért nem akartam gyereket. mert bezár. Rákényszerít, hogy olyat csináljak amit nem akarok. Hogy elviseljek olyan dolgokat, amit azelőtt nem hagytam volna. Mindenki azt mondja, ha megszületik a pici jobb lesz, Ő majd elfoglal. De valahogy ezt nem hiszem. Én nem olyan vagyok akit ki tud elégíteni egy pici baba társasága. És nem akarom, hogy a baba valamiféle társasági pótlék legyen, mert nincs más. Miért van az, hogy aki anya, vagy anyának készül éppen, csak a gyerekekről, vagy a terhességről lehet beszélgetni? Az összes ilyen fórumon is csak azt lehet olvasni, hogy a picikkel ez és ez történt, vagy itt és ott fáj a terhességtől, vagy XY mennyiséget híztam a terhesség óta. Miért van, hogyha valaki nem olyan bejegyzést ír, arra nem válaszolnak.
Azt reméltem nem lesz szülés utáni depresszióm, de látom magamon, hogy nem kell annak szülés utáninak lennie, jöhet az előbb is.Itt ülök, próbálom kiírni magamból a fájdalmat, közben meg remegő szájjal bőgök, és sajnálom önmagam. Mi ez, ha nem depresszió?
(Ezt a bejegyzést az anyuci.hu oldalra írtam először. Onnan a mai nap kitöröltem. És módosítás nélkül átmásoltam ide.)
És ha valaki pozitívval szavaz, azt illik vissza pozitívozni?
Kissé furi. Vagy talán arra van, hogy könnyebb legyen a kapcsolat teremtése, kezdő mondattal: "helló, látom szavaztál rám!" Mert azt értem, hogy bizonyos barátikör.hu, vagy egyéb ilyen "pasizós-csajozós" oldalon van értelme, hogy könnyebben elinduljon a kapcsolat, de egy olyan helyen, ahol a legtöbb anyucinak-apucinak van saját apucija-anyucija, mi is az értelme, hát nem tudom.....Mindegy, próbálok túllépni rajta.
Ma kissé kivagyok. Talán azért is kezdtem el írni ide.
Az igazság az, hogy piszok sokat vagyok egyedül. Már szinte az elejétől itthon vagyok, hogy babás lettem. Adódott egy lehetőség, hogy menjek el TPre a melóból, és közben a volt kollégámnak segítsek itthonról dolgozva. Elvállaltam, mert a párom annyira erősködött, hogy mindenki ilyen munkáról álmodik, milyen jó is lesz. Én már akkor tudtam, be fogok itthon golyózni. És kezdek is. A párom éjszakába ment át. Hiába mondtam, nem lesz az olyan jó, ahogy gondolta. Én több, mint 3 évig éjszakáztam, és tudom milyen. Nem elég nappal a 8 órás alvás, minimum a 10 kell. Így reggel hazajön és lefekszik, és este 7-8kor felkel, és fél 9kor már indul is. Én egyedül alszom éjszaka. Majd egész nap a csöndben vagyok itthon, egyedül, mert Ő alszik. Aztán jön a 7vége. Ő persze örül, ha elmehet egy kicsit focizni, vagy gépezhet egy kicsit, vagy egyszerűen csak itthon pihen. Én meg annyira, de annyira magányos vagyok. Egész nap a gép előtt ülök, és nem tudok senkihez se szólni.
És jött ez a 7vége is. Lemondtam egy Balcsis utat a családommal. Azt hittem együtt leszünk. De persze nem. Pénteken még beteg volt, de persze szombatra már olyan jól volt, hogy elment focizni, a 2 órás programból 5 lett. Majd amikor azt hittem elmegyünk megvenni a festéket a gyerekszoba kifestéséhez, Ő inkább DVD-ni akart. Persze már a film alatt elaludt. Utána csak fél órácskára dőlt le, de Ő is nagyon jól tudta, hogy nem fog felkelni egész estig. Annyira elegem van. Miért mindig a szívemre hallgatok? Miért nem tudtam lemenni a családommal? Miért hiszem el mindig, hogy vele majd jobb lesz? És miért, miért nem kapom soha azt, amit szeretnék, amire számítok? A barátnőim vagy dolgoznak, vagy buliznak a nem babás barátaikkal. Ahol lakunk senkit nem ismerek. Hova mehetnék ilyenkor, mit kéne csinálnom?
Ezért féltem mindig a terhességtől. Ezért nem akartam gyereket. mert bezár. Rákényszerít, hogy olyat csináljak amit nem akarok. Hogy elviseljek olyan dolgokat, amit azelőtt nem hagytam volna. Mindenki azt mondja, ha megszületik a pici jobb lesz, Ő majd elfoglal. De valahogy ezt nem hiszem. Én nem olyan vagyok akit ki tud elégíteni egy pici baba társasága. És nem akarom, hogy a baba valamiféle társasági pótlék legyen, mert nincs más. Miért van az, hogy aki anya, vagy anyának készül éppen, csak a gyerekekről, vagy a terhességről lehet beszélgetni? Az összes ilyen fórumon is csak azt lehet olvasni, hogy a picikkel ez és ez történt, vagy itt és ott fáj a terhességtől, vagy XY mennyiséget híztam a terhesség óta. Miért van, hogyha valaki nem olyan bejegyzést ír, arra nem válaszolnak.
Azt reméltem nem lesz szülés utáni depresszióm, de látom magamon, hogy nem kell annak szülés utáninak lennie, jöhet az előbb is.Itt ülök, próbálom kiírni magamból a fájdalmat, közben meg remegő szájjal bőgök, és sajnálom önmagam. Mi ez, ha nem depresszió?
(Ezt a bejegyzést az anyuci.hu oldalra írtam először. Onnan a mai nap kitöröltem. És módosítás nélkül átmásoltam ide.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)